Szentimentál – egy különleges esküvő krónikája

Elevenítsük fel…mert nagyon szerettem! 🙂

Mit is jelent a szerelem? Csak találgatni tudok. Két ember közötti elkötelezettséget? Örök hűséget és tiszteletet? Valamiféle csattanást, ami metafizikailag együtt tart két önálló entitást, akik szabad akaratukból együtt fejlődnek és alakítják az életüket?  Nehéz téma ez, azt hiszem, attól vagyunk emberek, hogy folyamatosan választ keresünk ezekre a kérdésekre. Ez az érzés többször is magával ragadott az utóbbi években, mert akármennyire is megpróbáltam elkenni a dolgot a gondolataimban a magam emocióival kapcsolatban, mégis az a hivatásom, hogy két ember életének legnagyobb pillanatának rejtekeit próbálom feltárni és fantáziájukat megvalósítani.

Miközben nyári kerti-partyk és bulik során, amit barátaimmal, Laurával és Ákossal töltöttem -sejtettem, hogy az eljegyzés csak idő kérdése-  jó volt részévé válni egy különleges, igazán személyes és mély érzelmi élménynek, megérezni  közelről azt a különlegességet, amit minden nap létrehozok, eljött a pillanat; Ákos egy igazán crazy party során megkérte Laura kezét.

Egyikük sem normális, ezt kéretik a szó legjobb értelmében feldolgozni, mégis, tudtam, hogy a zene jelenti önálló életük egyik talán legfontosabb részét. Nahh és akkor jöttek a gyakorlati megoldások.

Ez a szombat is a szokásos módon indult, zsúfolt hétvégi reggel, korán kelés, rohanás az étterembe. Sietni kellett, a szertartás kezdetéig készen kellett állnunk az étterem dekorációjával. Utána rohanás a szállodai szobába, smink és körömlakozás két percben, rásegítés hajszárítóval, csavarás, lépés, billegés, nőiesedés, de kész lettünk, igaz, ha személyes szál keveredik a munkámba, nehezen kezelhető helyzetbe kerülök; vállalkozó vagyok, vagy barát????

A szertartás mindenki szemébe könnyeket csalt, és nem túlzok, ha azt állítom, Laura volt a legszebb menyasszony, akit eddig láttam. A dobócsokor egyenesen hozzám repült, de drága leendő menyaszonyaim, ezt az opciót nektek tartom fent, bevallom, ketté állt a fülem, mikor átsiklott a kezeim között az általam kötött kompozíció, lágyan engedtem leesni és nem gondolni a kötelezettségekkel teli folytatásra, inkább barátaim örömének próbáltam megfelelni…

A praktimokat tekintve téli esküvőről van szó, welcome drinknek forralt bor, ezzel a kezdő hangulatot megalapozva nem volt könnyű dolgunk a három üveg pálinkával asztalonként. És hogyan is hoztuk össze a zenét, a virágokat, a személyes hangulatot és a dekorációt? Azt döntsétek el ti magatok a képeket böngészve.

Ákos, Laura, szerencsémre  TI voltatok a legkülönlegesebbek. Talán majd egyszer magamnak is létrehozok valami hasonlót. Addig is, ha közhelyes, ha nem, sok boldogságot! Én feltétlen szurkolótok vagyok.

Vélemény, hozzászólás?